Családom tradicionálisan már az egy betűs listáktól is irtózik (lsd. B-lista) és valamiért nem sikerül dicső haditettként értékelni gyakori felkerülésünket, bár eddig mindig meglehetősen jó társaságban voltunk.

 

A rendszerváltást követően megfigyelhetővé vált bizonyos tendencia az unokatestvér-találkozók alkalmával: B-listás családi veteránjaink rövidjeiket extra-hosszú poharakban mélán lötykölve ötleteltek listaesélyekről: "Szerintem ábécérendben mennek tovább." (Béla bácsi, civilben magyartanár), "Ugyan, fantázianeveket fognak adni." (Kálcsi bácsi, civilben író), "He-he, szerintem áttérnek a római számokra." (Ágó bácsi, civilben latintanár), "Fiacskáim, nekem higgyetek, áttérnek majd több betű kombinációjára." (Mikó bácsi, civilben matektanár). És ezzel a reálos Mikó bácsi kenterbe verte a reálos Szilárd Leót, aki egy hasonló jelentőségű találmányt (atombomba) mindössze tíz évvel korábban látott előre, míg a mi Miklósunk tizenöt évvel korábban már érezte csontjaiban a BAR-listát.

És mégis mindenkit meglepetésként ért. A csúnya BAR-hernyóból ugyan mára szépséges KHR-pillangó lett, de hát nem vagyok én entomológus, hogy ilyenekben leljem élvezetemet. Annyi elégtételünk mégis van (amellett, hogy MI MEGMONDTUK!), hogy ezen még senki sem szerepelt. Hiába, szeretjük az igazán finom, úri társaságot.

Meglátásom szerint Mikó bácsi lassan dezintegrálódó földi maradványain 2012. szeptember 6-án kéjes borzongás futott át, amikor nyilvánosságra hozták az IMF-listát. ("Fiacskáim, mit mondtam??!") Persze Mikó bátya se tökéletes (sose csíptem ezt a dodonai stílust). Ha halálos ágyán köhécselés helyett azzal búcsúzott volna "Legyen nektek könnyű az IMF-lista!", mindjárt nagyobb összegű életbiztosítást kötök a gyerekre. Így azonban ( ha minden igaz) több okból is csak a halottak kéjeleghetnek a lista olvastán. Az egyik ok: 1. nyugdíjak csökkentése. A másik ok: a 2. nyugdíjkorhatár felemelése. A többi ok: 3. általános ingatlanadó bevezetése, 4. családi pótlék mérséklése, 5. személyi jövedelemadó növelése, 6. bankadó eltörlése, 7. bankszféra pénzelése és 8. önkormányzatok kiadásainak csökkentése.

A lista alapján én arra következtetek, hogy a wishful thinking az IMF köreiben meglehetősen elharapózott. Részemről felette büszke vagyok arra, hogy a poéták és álmodozók népének sarja vagyok, ezért megkockáztatnék egy ellenlistát, melynek teljesülése esetén tárgyalhatunk az IMF-lista pontjairól (egyenként, sokáig, 40 fokosra felfűtött teremben, Justin Bieber zenéjére).

My Lusty List for the IMF

elimination of  IMF visits to Hungary (Minek az? Ilyen listát látatlanban is összedobnak.)

introduction of IMF top representatives to Nusi néni (Távoli rokon. Nem tud angolul, de minden gesztusát érteni fogják.)

hike in the age of IMF top representatives (Az Alzheimer sok mindenre jó kifogás.)

support for the health care sector (Kelleni fog. Már most rosszul vagyok a listájuktól.)

introduction of impersonal income tax (Adókkal a jövőben inkább ne személyeskedjünk.)

Ennyi tán elég is. Szeretném remélni, hogy Christine Madeleine Odette Lagarde nem fog letiltani a facebookon.

Ijedtemben csak egész egyszerű feladatot adok: a számozott kifejezésekhez társítsátok az angol megfelelőket.

pension cut

child benefit cut

hike in the pension age

hike in personal income tax

introduction of general real estate tax

cutting local municipalities' expenditure

elimination of the special banking tax

support for the financial sector

További ékes angol gazdasági kifejezések honlapunk email-tanfolyamában, melyre te is ingyenesen iratkozhatsz fel. Itt találod!

A bejegyzés trackback címe:

https://angolgazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr624767946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.