Az utóbbi években személy szerint nem sokat hallottam Bon Joviról, eltekintve attól a néhány számtól, melyek semmiféle maradandó nyomot nem hagytak bennem. Pár napja olvastam viszont arról, hogy éttermet nyitott és az első „na-ő-sem-tudja-már-hogy-mit-kezdejen-a-pénzével” gondolatot követően kezdtem utánaolvasni, milyen vállalkozásról is van szó.

 

JBJ_Soul-Kitchen.jpg

 

http://www.guardian.co.uk/music/2011/oct/20/jon-bon-jovi-restaurant

A Soul Kitchen nevű étterem megalapítására New Jersey-ben került sor. Bon Jovi elmondása szerint feleségével együtt azután döntöttek a közösségi étterem létrehozásáról, miután megtudták, hogy a gazdasági válság az amerikaiakat is igen mélyen érintette és minden 6. honfitársuk üres gyomorral, éhesen tér nyugovóra.  

Az egykori autószervíz épületében nyílt étterem egészséges, tápláló, minőségi és ízletes ételeket kínál nemcsak a fizetőképes, de a rászoruló vendégek számára is.

Az étlapon nem szerepelnek árak, így mindenki annyit fizet, amennyit jónak tart. Nem titkolt célja az alapítóknak, hogy tehetősebb vendégek esetén szívesen veszik, ha mélyen a zsebükbe nyúlnak, ugyanakkor a szegényebb réteg előtt is nyitva áll az étterem ajtaja. A Soul Kitchen hitvallása eltér az olyan karitatív szervezetekétől, akik ingyenebéddel próbálnak segíteni a nincsteleneken.  Bon Joviék szerint ugyanis ingyen nem jár semmi (there’s no such thing as a free lunch), az elfogyasztott ételért mindenkinek saját lehetőségein és keretein belül fizetnie kell.  Az ő filozófiájuk szerint az „ingyenebéd”  a segítés helyett inkább megbélyegez és kirekeszt, a rászorulóknak ehelyett arra van szükségük, hogy a társadalom értékes tagjainak tekintsék magukat. Ebből kifolyólag ők fizetés helyett munkájukkal járulhatnak hozzá az elkészített étel költségeihez. Ez a munka lehet bármilyen konyhai tevékenység, de az étteremben felhasznált fűszerek és zöldségek termesztésére kialakított kertben is lehet szorgoskodni.  

A vendégek ültetési rendje is egészen egyéni, mert a személyzet egymást nem ismerő, eltérő vagyoni helyzetű embereket próbál egymás mellé ültetni, megteremtve ezzel azt a nem túl gyakori helyzetet, amikor teljesen eltérő egzisztenciájú emberek vacsoráznak együtt.

A munka nemesít, vallja Bon Jovi, így bevallása szerint hetente egyszer ő is felbukkan a konyhában. Ezek után nem lenne meglepő, ha a női vendégek körében jelentősen megcsappanna a készpénzes fizetők száma. Elvégre sokkal izgalmasabb lehet a mosogató Bon Jovi mellett  pl zöldséget hámozni, mint egyszerűen néhány dollárt kifizetni.

Valószínűleg nagy sikere lesz az étteremnek, csakúgy, mint a jövő évi új lemeznek….mert ugye egy jó zenésznek ma már az indirekt marketinghez is érteni kell.

A bejegyzés trackback címe:

https://angolgazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr754913933

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.