Mint oly sok más háziasított állatfajta, a nyelvtanári ló is igen derék teremtmény. Általában 15-20 éve tanulja és felejti az adott nyelvet, minden erőfeszítésért kockacukrot követel, továbbá hevesen nyerít és/vagy kirúg, ha megdolgoztatják. Ebben a bejegyzésben a faj egy példányával folytatott nyelvtanári viszonyomat írnám le, hátha senki sem ismer magára, és tudós biológusok fognak zaklatni az állat élőhelyének adataiért.Points_of_a_horse.jpg

Ha kevésbé lennék hajlamos a szarkazmusra, akkor persze nevezhetném Pétert az élethosszig tartó tanulás (life-long learning) elkötelezett hívének is. Mindenesetre először tizennyolc évesen tuningolta az angolját az érettségire ("Nem a papír érdekel, hanem a tudás!"). Szó, mi szó, átment. Az egyetemen a sok sörszkanderezés úgy legyengítette, hogy négy évig nem bírt felmászni a másodikra, ahova a kibővített idegen nyelvi lektorátus költözött. Szakdolgozata írása közben persze már felmerült a kérdés, de akkor a komoly szakmai munka volt az első. A komolytalan nyelvmunkának utána ugrott neki ("Nem a papír érdekel, hanem a tudás!"). Szó, mi szó, az államvizsga után lett munkája. Viszont tudása nem. Aztán jöttek a családalapítás idilli évei, majd a gyereknevelés és munkahelyváltás megismételhető csodái. Mikor éppen volt munkahelye, akkor pénzt keresett, azért nem volt ideje tanulni. Mikor átmenet volt, akkor munkát keresett, azért nem.

Legújabban rászívta magát a vitorlázórepülésre. Ehhez megint csak kéne az angol (időközben saját céget alapított, hogy a főnökei ne zaklathassák nyelvvizsga- és - ezzel összefüggésben - diplomaügyben). Februártól mindenképpen meg akar tanulni angolul ("Nem a papír érdekel, hanem a tudás!"). Részemről igent mondtam neki. Amit nem mondtam neki, azt (őt is beleértve) lentebb mindenki elolvashatja.

1. Ha meg akarunk tanulni egy adott nyelvet, egy bizonyos szint alatt tilos leállni vele, mert nyomtalanul elszáll. Még annyi időt se hagy, hogy integethess utána. Ez a bűvös szint pont a középfok táján van, amikor már aktív felhasználóként működsz (olvasol, tévézel, filmezel, böngészel a célnyelven).

2. Ha ezt a szintet elértük, akkor ugyan már lehet rápihenni a nagy izommunkára, de csak rövid ideig. Bármely nyelvet, melyet nem művelsz aktívan, sőt, melyet nem gyarapítasz, azonnal felejteni kezdesz. A birodalmakkal ellentétben a nyelveknek nincs akciórádiuszuk: akármilyen messze kerülsz az alapoktól, még mindig gond nélkül fogsz tudni továbbterjeszkedni.

3. A titkok titka pedig az, hogy igenis fontos a papír. Fontos másoknak (főnökök, alkalmazottak, esetleg választók), de fontos neked is. Tekintheted trófeának, nyilatkozhatsz róla lenézően, poénkodhatsz a nyikhaj vizsgáztatóról, de ez a teljesítményed hivatalos bizonyítéka, és az bizony fontos. Mindenkinek.

A bejegyzés trackback címe:

https://angolgazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr355788957

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.