Ma már teljesen megszokott ismert hazai és külföldi arcokat látni a reklámokban (commercials). Nem volt ez azonban mindig így.

A ’80-as évek végétől előszeretettel tűntek fel japán reklámokban amerikai és európai hírességek. A japánok imádták a tengerentúli sztárokat, az ismert személyiségeknek pedig jól jött egy kis mellékes, főleg azzal a tudattal, hogy szerződés garantálta,  a reklámokat kizárólag japán tévécsatornák adhatják le (security clauses). Ezzel mindenki jól járt: a celebek nem rombolták imázsukat (tarnished their image) otthoni közönségük előtt, Japánban pedig erőteljesen megugrott az adott termék utáni kereslet.

Na, de miért is kellett titokban tartani a reklámokat? Egyes klippek ugyanis felettébb kínosra sikeredtek, de a celebritások szerencséjére mindez még a YouTube születése előtt történt, akkor, amikor egy felvétel nem tudta körbejárni a világot néhány óra alatt.

Arnold Schwarzenegger például míg a szuperhős Terminátor szerepét élvezte, Japánban instant levest reklámozott és súlyzók helyett a levesestálat emelgette, miközben átszellemült arccal áradozott a könnyen elkészíthető ételről.

Han Solo és Indiana Jones szerepének megformázása közt Harrison Ford szakított egy kis időt arra, hogy átugorjon Japánba és egy helyi lágert (a Kirin sört) reklámozza.

Jodie Foster mindig is alapos gondossággal válogatott a felkínált szerepek közt és bármilyen filmhez nem adta nevét. Reklámok tekintetében azonban kevésbé mondható finnyásnak. Szerepelt különböző kozmetikai készítmények, egy jeges kávé, illetve a Honda népszerűsítéséhez készült klippben.

Bruce Willis is sok időt töltött a Távol-Keleten. Reklámozott ékszerüzletet, kávét, benzinkutat és ásványvizet is.

Madonna a ’90-es évek közepén egy rizsital reklámfilmjében tűnt fel, amelyben meggyőző hangon tudatta nézőivel: „I’m pure”. Hmm…..ha ő mondta, ez bizonyára így is volt….:)

Sharon Stone-t Japánban hamarabb ismerték, mint odahaza, az USA-ban. Mielőtt  A-listás színősznővé avanzsált volna, kozmetikumokat reklámozott, és elnézve a felvételt, kevesen mondták volna róla, hogy nem sokkal később az egyik legfelkapottabb színésznővé válik.

Azóta már egyre többen adják arcukat egy-egy termékhez (endorsement), nemcsak színészek, de sportolók, énekesek és egyéb ismert emberek is, hisz nem titkolják: egy-egy reklámszerződéssel többet kereshetnek, mint adott szakmájukban.

Itthon a rendszerváltás utáni első híresség, aki feltűnt egy reklámban, gyerekkorom nagy sztárja, Cserhalmi György volt, akit a CIB Bank talált meg. Akkoriban igen ellentmondásos volt a szerepvállalása, azóta viszont teljes természetességgel nézzük, hogy az ország kvízmestere, egy-egy olimpikon vagy épp egy – esetleg már keveset foglalkoztatott - színész, színésznő tűnik fel a képernyőn, hogy aztán teljességgel összefonódjon a neve a hirdetett termékkel.

Nem lelkesedem a reklámokért, de a George Clooney-féle Nespresso - What else? sorozat nekem nagyon tetszett.

Persze nem mindenki tetszését nyerte el. A svájci Solidar Suisse cég szerint nehezen egyeztethető össze, hogy a világ egyik legdrágább kávéját piacra dobó Nestlé reklámjában tűnik fel az egyébként ENSZ jószolgálati nagykövet (goodwill ambassador) szerepét is betöltő Clooney. A színész ugyanis egy olyan céget támogat, amelyet sokan méltánytalan kereskedelemmel (unfair trade) vádolnak, nagykövetként ugyanakkor Clooney teljes mellszélességgel kiáll az emberi jogok mellett és egyben a kizsákmányolás (exploitation) elleni folytatott küzdelem hangos szószólója is.

Különválasztható a két szerep? Mennyire azonosuljon egy sztár az általa reklámozott termékkel és a cég filozófiájával?

Ha van róla véleményed, írd meg nekünk!