Miután az előző bejegyzésben bepillantást engedtünk egy vizsgáztató legbensőbb énjébe, most eljött a pillanat, hogy levonjuk a tanulságokat. A következőkben hasznos tippekkel vértezlek fel benneteket az ellen, hogy akaratlanul szerezzetek vidám perceket a vizsgáztatónak vagy a külföldi beszélgetőpartnernek. (A szándékos poénkodás persze más tészta; azért minden nyelvi szituban jó pont jár.)

Alulról építkezünk, mert a tendencia az, hogy az ilyen konstrukciók maradnak csak huzamosabb ideig állva. Vagyis a hangokkal kezdünk. Meg kell tanulni az angol betűk ejtett megfelelőit; méghozzá azzal is számolni kell, hogy különböző helyzetekben különböző az ejtés is. Például az x szóbelseji helyzetben /ks/ (executive), viszont sz elején /z/ (xerox). Mit lehet tenni? Meg kell tanulni.

A szavak esetében alapvető, hogy egy magyar triplán tanulja az angol szavakat: íráskép (damages), jelentés (kártérítés) ÉS kiejtés. A szótárakban ott van a fonetikus átírás, ami nem azért szerepel, mert a szerzőket betűszámra fizették. Az interneten pedig vannak oldalak, ahol minden szót meg is lehet hallgatni, pl. www.sztaki.hu . Azt se feledjük, hogy az angol szavak igen sokoldalúak: még a legszerényebbnek is legalább három jelentése van (company = társaság, vállalat, társulat, század). Ami eldönti a sorsukat (és néha a miénket is), az mindig a szövegkörnyezet.

A szószerkezetek szintjén az ínyencek kezdhetik a szájszélnyalogatást: az angolban végtelenített számú állandósult szócsoport vagy szószerkezet van. Ezek azért is különösen szimpatikusak, mert magyar anyaölből indulva véletlenül se ilyen párosításokban gondolkoznánk. (A legegyszerűbb, de máris idegesítő együttállások között vannak azok, amiket "make"-kel és "do"-val bonyolítunk. A magyarázat általában az, hogy a "make" kreatív tevékenységre vonatkozik, a "do" viszont mechanikusra. De akkor mért "make a phone call" és "do your best"?) Legtöbbünknél az idiomatikus kifejezések teszik be a kaput; a kérdés megint csak az, hogy mitől legyen egy magyar számára logikus, hogy a "kick the bucket" kifejezés azonos a magyar "elpatkol"-lal. Ilyenkor kéne az angol hidegvér.

Mondatszinten a magyar agyat erősen kell kényszeríteni, hogy ráálljon a számok után a főnév többesszámára (two people) ÉS a többesszámú állítmányra (two people sit). Aztán ott van az angolul nem létező névszói állítmány (Menő ez a márka./This brand is trendy.); angolul mindig, mindig, mindig igei állítmány van, úgyhogy lesztek kedvesek nem kihagyni a létigét.

Fontolgassátok, emésztgessétek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.