Nem írok arról, hogyan vált a 2004-ben induló Facebook a világ legsikeresebb közösségi hálózatává, inkább nézzük meg azt, hogyan változott az oldal az idők során az átlag felhasználó szemében.
Kezdetben azért regisztráltunk, hogy megtaláljuk régi osztálytársainkat, kollégáinkat,
barátunkat. Megnéztük profiljukat, fényképüket, feleségük-férjük-barátnőjük-barátjuk fotóit,
nemzetközi hálózat lévén még külföldi ismerőseinkre is rábukkantunk. E-mailt váltottunk, chateltünk, örültünk, hogy sok év után újra látjuk egymást.
A magánszemélyek után egyre több cég is megjelent, így készített magának FB profilt kedvenc újságunk, internetes portálunk, magazinunk, gasztroblogunk, csakúgy, mint az a rengeteg magyar és külföldi weblap, amelyek létezéséről még csak nem is hallottunk korábban. Így aztán csak egy lájkba került és a hírfolyamban már kaptuk is a friss infókat, cikkeket, recepteket, így a Facebook egy igen kellemes helynek bizonyult.
Aztán a személyes üzenetek megfogyatkoztak, a kezdeti „mi-van-veled-jaj-de-jó-hogy-rád-találtam” lelkesedést kis idő után átvette valami más. A barátságok intenzitását mintha lájkokban mérnénk és már nem is tekintjük „igaz barát”-nak azokat, akik nem lájkolják tükör előtt pózolt fényképünket vagy a gyerekünkről, kiscicánkról, vagy épp a frissiben készült krumplis tésztánkról feltöltött fotónkat. Egyesek kiállításukra, előadásukra, a prezentációjukra és az önismereti workshopjukra hívtak, míg mások  szomszédjuknak szerettek volna tudni a Farm-on.
Eladó a lakásom, az autóm, a gyerek kinőtt mamusza, kérlek, oszd meg ismerőseid között! Nyomj egy lájkot, ha szeretnéd megmenteni a kóbor kutyusokat a sintérteleptől, ha segíteni akarsz az afrikai éhezőkön, vagy ha szeretnél részesülni Bill Gates vagyonából (mert épp most szórja szét pénzét a lájkolók közt:)
Szép lassan és észrevétlenül barátok és ismerősök helyett lájkolóvá, kommentelővé, megosztóvá és hirdetők potenciális célcsoportjává degradálódtunk.
Álomnyaralással kecsegtető lájkversenyen izgultunk és szurkoltunk a bloggernek, aki a monitor előtt ülve várt a történelmi pillanatra: vajon meg lesz-e aznap a századik, ezredik, ötezredik lájkolója.
Míg sokadszori olvasásra is jókedvre derítenek Woody Allen aranyköpései vagy Oscar Wilde idézetei, addig a járványszerűen terjedő „bármire-képes-vagy-csak-akarnod-kell” típusú marketinges közhelyeken csak fintorgunk. Pedig a pénzügyi guruk és a hálózatépítő szakemberek könyvei mintha „úgynevezett törzsanyaggá” váltak volna, mert úgy tűnik mindannyian ugyanazokból a marketinges „bibliákból” merítjük azt a temérdeknyi klisét, amit a felületre nap, mint nap kirakunk. A cirkalmas betűtípus, a frappáns fényképek javítanak valamit az összképen, de a közhely akkor is közhely marad.
A hírfolyamot olvasva úgy érezzük magunkat, mint a tévé előtt ülve, ahol két végtelennek tűnő reklámblokk közé bezsúfolnak egy kis műsort. Kapkodjuk a fejünket a sok kihagyhatatlannak tűnő mega-árzuhanás, giga-akció, brutál-kedvezmény, a kuponok, bónuszok és a bagatell jegyárak láttán. Elgondolkodunk, lehet egyáltalán ebben az országban valamit normál áron is kapni, vagy itt már minden le van értékelve?
Az az érzésünk, a marketing szakmára is ráférne már egy alapos portörlés, mert ami tavaly még remek stratégiának tűnt, az idén már kontraproduktív. Míg régebben csak elvétve, manapság már tömegével kiabálnak ránk: „LÁJKOLD és OSZD MEG!”, de ez már túl kevés (vagy túl sok), hogy elérje az ingerküszöbünket és egyébként sincs kedvünk beállni az önkéntes marketingmunkások közé. Mert ezen a kis piacon túl sokan tartjuk virtuális munkahelynek a Facebookot, és azzal a hamis illúzióval áltatjuk magunkat, hogy a siker (pénz) érdekében mindössze lájkolókat kell gyűjtenünk, akiket kommentálásra, megosztásra bíztatunk, hogy aztán egy szép napon a szemünk láttára mindannyian nagybani fogyasztókká mutálódjanak.
Eközben Mark Zuckerberg már visszatért római nászútjáról, és szempillája sem rebben, ha a részvényárak zuhanásáról kap hírt. Bízunk benne, hogy már erősen töri a fejét, hogyan lehetne a részvénykibocsátásból befolyt friss tőkéből olyan újításokat bevezetni, ami a Globális Hirdetési Felületté silányult FB-ot kicsit vonzóbbá teszi.
 
És ha már tőzsdén a Facebook, íme egy tőzsdei mini-szótár kezdőknek:
 
bear market /beər /
az árfolyamok és a forgalom esése a tőzsdén
bull market /bʊl/
az árfolyamok és a forgalom növekedése a tőzsdén
bond /bɒnd/
kötvény
dividend /’dɪv.ɪ.dend/,
osztalék
IPO (Initial Public Offering)
elsődleges részvénykibocsátás
issue /’ɪʃ.u:/
kibocsátás
share /ʃeər//
részvény
shareholder /’ʃeəˌhəl.dər/
részvénytulajdonos
Stock exchange /stɒk ɪks’tʃeɪnd ʒ/
tőzsde
yield /ji:ld/
hozam

A bejegyzés trackback címe:

https://angolgazdasagi.blog.hu/api/trackback/id/tr414571976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása